A tavasz a bőrápolás szempontjából egy óvatosabb, tudatosabb időszak kezdete, amelynek célja a téli hónapok utáni kozmetikai arctisztításon túl a nyári napsugárzásra való okos és kontrollált felkészülés. A teendőkbe Szakonyi Eszter kozmetikus mester avat be minket.
Tavasztól érdemes a bőrt felkészíteni a lényegesen jelentősebb UV sugárzásra. Közhely, hogy mindez csak fokozatosan lehetséges és kizárólag bizonyos napszakokban.
Pár óra felelőtlen napon tartózkodással igen gyorsan visszanyerhetőek a téli hónapokban gondosan halványított pigmentfoltok és szeplők.
Különösen igaz ez hormonálisan megváltozott állapotok idején (terhesség, szoptatás, inzulinrezisztencia, pajzsmirigy alul- és túlműködés), illetve a közelmúltban végzett antibiotikum kúra, kemoterápiás kezelés, szteroidos krémek, hámlasztó eljárások, fényérzékenyítő anyagok (orbáncfűolaj, petrezselyem kivonat, stb.) és „fotoszenzibilizáló” illóolajok alkalmazása esetén (bergamottolaj, citrusfélék).
A négy legfontosabb alapfeladat tavasszal: a bőr mélytisztítása, óvatos hámlasztása (koptatása), rendszeres hidratálása és UV sugarak káros hatásaival szembeni védelme.
Mélytisztítás:
A tél szmogos levegője, a mozgásszegény mindennapok, a nehezebb és táplálóbb ételek, a központi fűtés okozta bőrszárazság mind nyomot hagynak a bőrön. A bőr kozmetikai mélytisztításával megszabadulhatunk a téli hónapok alatt felgyülemlett faggyútól, portól és szarutörmelékektől. A mélytisztítás nem csak megkönnyebbülés a bőr számára, de általa megelőzhetjük, hogy a faggyúmirigyek, a nyári hónapokra masszív „faggyúdugacsokká” szikkadt fekete- és barnafejű komedókat hozzanak létre.
Hidratálás:
Rendszeres hidratálással biztosíthatjuk a felhám nedvességtartalmának megtartását, ezáltal -többek között- a faggyúmirigyek könnyű és spontán ürülésének képességét. A felszíni vízhiány sok esetben jelentősen nehezíti a fagyúmirigyek tevékenységét. Pedig azok egyáltalán nem dugulnak el szükségszerűen. Optimális esetben spontán ürítik váladékukat a bőrfelszínre, mint minden valamire való külső elválasztású (exokrin) mirigy, ami tudja a dolgát. Az elakadás (ezáltal a faggyú megrekedése) mindig valamilyen biokémiai folyamat megváltozása okán lép fel, melynek egyike lehet a bőr ideális hidratáltsági szintjének csökkenése, ezáltal a felhám „bekeményedése”, felszarusodása.
Hámlasztás (koptatás):
A koptatások, savazások gyakoriságát és erősségét lényegesen körültekintőbben kell megválasztani tavasszal és minden esetben magas faktorszámú fényvédővel óvni az eredményt nappal. Kevésbé kockázatosak a kíméletesebb mechanikai és biológiai (enzimes) peeling eljárások. Az őszi hónapokig javasolt ezeket preferálni.
Fényvédelem:
A fényvédők mindegyikére jellemző, hogy néhány óra alatt radikálisan csökken fényvédő képességük. Célszerű ezért 1,5-2 óránként újrakenni őket, különösen a hámlasztott, esetlegesen sebzett, vagy pigmentáció szempontjából sérülékenyebb részeken. Nem lehet elégszer elmondani, hogy a fényvédők legbiztonságosabb használata feltételezi, hogy legalább 20 perccel korábban a bőrre kerüljenek, mint ahogyan a bőr az UV sugarakkal találkozik. A kémiai és fizikai fényvédők közötti kibékíthetetlen ellentét lassanként feloldódik a vegyes (kémiai és fizikai), illetve az ún. 4. generációs faktorok világában, amelyek nem lépnek biokémiai kapcsolatba a bőrrel, védelmüket egyfajta „pajzsként” látják el azáltal, hogy elnyelik a káros UV sugarakat.
Ha a bőr stabilitása, hidrofil lipid rétegének épsége szempontjából kockázatosabb kezelésekre készülünk, szinte minden esetben számolni kell 1-2 hónap extra fényérzékenység kialakulásával. Különösen igaz ez a haematómával (vérömlennyel, bevérzéssel) járó beavatkozásokra (elég csak a szálbehúzásra, orrplasztikára, szemhéjplasztikára gondolni). Ezek helyén ritkán, de felléphet az úgynevezett hemosiderin hiperpigmentáció. A jelenség röviden az elpusztult vörösvértestek nyomán kialakuló pigmentáció. A lényege, hogy az elpusztult vörösvértestek nyomán a hemoglobin felszabadul és a szövetekbe jut, ahol hemosziderinné (vassá) bomlik, ami lerakódik a bőrbe és látható hemosziderin festést okoz. A hemosziderin ritkábban idővel eltűnik magától, esetleg lézerfény hatására, de igen gyakran hosszú távon válik láthatóvá és semmilyen kezelésre nem reagál érdemben.
